Idézet.~

Kár rágódni azon,hogy mi lett volna ha...
Ami megtörtént,megtörtént.
De az élet megy tovább,vagy így vagy úgy...

 'Megcsókoltam.
Ott, az utca közepén,
amikor az egész világ ott volt körülöttünk.
Mindenkinek van olyan pillanata,
ami örökké tart, s ha választhatnék,
az enyém ez lenne.' <3

 

1. A férfi leissza magát, a nő csak be van csiccsentve.
2. A férfi megcsal, a nőnek kalandja van.
3. A férfi, amikor elválik, tönkre teszi a családot, a nő befejezi a jövő nélküli kapcsolatot.
4. A férfi kiabál, a nő csak hangsúlyozza az igazságot.
5. A férfi kínozza a gyerekeket, a nőknek csak az idegei nem bírják.
6. A férfi nem foglalkozik családjával, a nő megvalósítja önmagát.
7. A férfi egy erőszakos bunkó, a nő csak kényszerből határozott.
8. A férfi munkamániás, a nő független.
9. A férfi lusta, a nő regenerálódik.
10. A férfi hazudik, a nő diplomata.
11. A férfi pazarolja a pénzt, a nő néha magának is vásárol.
12. A férfi, amikor jól néz ki - narcisztikus, a nő egyszerűen ápolt.
13. A férfi szerencsétlen, a nő néha elveszettnek érzi magát.

 

"És ha így lesz is, ha valóban elveszítem,
akkor is nyertem egy boldog napot.
És ha arra gondolok, milyen szörnyű ez a világ,
akkor egyetlen boldog nap is maga a csoda.*

Ő éreztette velem először, milyen, ha hiányzik valaki...
 

" Nekem valaki ígéretet tett, és hittem benne, hogy be is tartja az ígéretét..... Ő már felnőtt.... De ha a felnőttek ilyenek, akkor én maradok gyerek... .Örök létemre!... "
 
"Megcsalás. Milyen különös szó. Mit is jelent valójában?
Mindenkinek mást? Mert mi a megcsalás? Ha megteszem, vagy ha csak arra
gondolok, hogy valaki mással... Mit is csinálok azzal a valaki mással?
Flört, csók, szex? Egy dolog biztos, annak, akit megcsalnak ez
piszkosul fáj. Bizonytalanság, ezernyi kérdés, melyekre nincsen válasz.
Hogyan lehet egy ekkora pofont túlélni? Menni vagy maradni?"
 
Hogy vagy?
-Egyedül
Miért vagy?
-Véletlenül.
Hova mész?
-Csak előre.
Kivel mész?
-Nélküle.
Miért sírsz?
-Mert fáj ...legbelül...
Maradsz még?
- Mennem kell.Egyedül"
 
 
Játékok a polcon - plüssnyuszi és plüssmaci
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ma még nem. De nem kötelező.
- Szeretnem Téged?
Ezt nem én döntöm el, nem szabad választás. Így alakult.
- Mondanod nem kötelező.
- Akkor mit mondjak? Hazudjak Neked? Vagy beszélgessünk másról?
- Akármiről beszélgetünk, tudom, hogy szeretsz. Hallom a hangodon.
- Tudod nekem ez néha fáj.
- Miért?
- Mert itt ülünk ezen a polcon, egymás mellett, és én nem tudom szeretsz-e.
- Hogyhogy nem tudod? - Nem mondod sosem.
- Szerintem nem kell mondani. Rád nézek, és látod. Megszólalok, és hallod a hangomon.
- De nekem néha kéne, hogy kimondd.
- Akkor mások vagyunk.
- Fogod mondani?
- Fogom.
Mert akarod.
- Szeretlek.
- Én is.
- Nem mondtad ki. Most se.
- Azt mondtam, hogy én is.
- Az nem ugyanaz.
- Dehogynem. Én is szeretlek.
- Magadtól mondd.
- Szeretlek.
- Hát ez most nagyon magadtól volt.
- Neked meg semmi se jó.
- Nem is szeretsz.
- De Te se.
- Akkor megegyeztünk.
- Meg.
Majd hátat fordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót
se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó
pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben, hogy szeretlek.

Kommunikáció - az első dolog, amit ez életben megtanulunk, és a vicc
az, hogy mire felnövünk, megnő a szókincsünk, és tudnánk beszélni,
mégis egyre nehezebb kitalálni, hogy mit mondjunk, vagy hogy miként
kérjük azt, amire tényleg szükségünk van. A nap végén akadnak olyan
dolgok, amikről nem lehet nem beszélni. Akadnak dolgok, amiket nem
akarunk meghallani, és akadnak olyanok is, amiket azért mondunk ki,
mert nem akarunk többé hallgatni. Akadnak dolgok, amik többet érnek a
szavaknál, ezek a tetteink. Akad olyan is, amit azért mondunk, mert nem
mondhatunk mást. Bizonyos dolgokat magunkban tartunk, és nem túl
gyakran, de néha-néha a dolgok önmagukért beszélnek..

"Itt állsz, még vársz, de nincs tovább..."
 
 
♥Félek...
Rettenetesen...
és félek, hogy pont ezzel rontok majd el mindent.
Hisz még fel sem fogtam igazán ezt az egészet...
Annyira hihetetlen.
Hisz minden, amiről azt hittem csak hazugság, csak mese, és velem talán sohasem történik meg már...
Itt van...
És megtörténik...
Csak félek, hogy túl gyors, túl hirtelen ez az egész...
és amilyen hirtelen megjelentél az életemben olyan hirtelen el is tűnsz majd...
A tegnapi mondattal az a baj, hogy már én is éreztem ezt...
De kettőnk közül valamelyikünknek egy kicsit a földön is kell járnia.
Úgy látszik ez a szerep most nekem jutott.
Nem akarom, hogy elvessz a pillanataimból...
Jó egyedül lenni, de most, hogy megtaláltalak, már egyáltalán nem vágyom rá...
De ez félve, hitetlenül, a földön járva nem fog működni...
Ehhez idő kell...
Rengeteg idő...
És hát valljuk be...
Másunk sincs, mint időnk egymás nélkül...♥
 
Te megcsalnál??
Nem. De nálad mi számít megcsalásnak?
 Ha megcsókolsz valakit. Semmi más. Még a szex sem az ha nem csókolsz.
Miért?
Mert a csók a szerelem jelképe. Csak az megcsalás.
Akkor most most megcsallak veled...
"Valami hajszol engem. Mintha mindig elszalasztanék valamit. Utánakapok,
megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint
másvalami után kapkodok. Előre tudom, hogy ugyanúgy végződik majd az
is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy
ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az üresség; olyan ez,
mint az éhség, mindig újra elfog."